Dohányzásellenes kampányt folytató idős nénik, szittyalélek, közértben vásároló kalasnyikovos rendőrök, piroson áthajtó autósok, ujjlenyomatvétel és bodyscan. Csak néhány blikkfang második bemutató rövidfilmünkből, ezúttal a gyengébbik nem tolmácsolásában! Érzelmek, érdekességek, egészséges erotika feminizmus!
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess minket a facebookon!
Kissé frusztráló a jetlagtől szétzilált idegekkel arra ébredni, hogy egy porlepte munkásember négy hiperaktív kínai tinédzser társaságában beront a koleszszobádba, és heves gesztikuláció kíséretében fénysebességgel zúdítja rád a közlendőjét oroszul, miközben a kínai csatlósok mohó szurikátaszemekkel tekintgetnek körbe. Bágyadtan próbálsz átlátni a reggeli csipafátylon, s lassan beindul a szürke is.
Gondolat 1. Hol vagyok? Ja igen. Szibéria. Kolesz. Nappal van. Oké.
Gondolat 2. Feltörték az ajtót? Csávó kezében kulcscsomó. Nem rablás. Oké.
Gondolat 3. A drágább kütyük szem előtt vannak? Szinte mind. Nem oké.
Küldetés 1. Betolakodókat azonnal likvidálni. Felpattansz az ágyból, és villogó szemekkel, rózsaszín pizsamagombócként vetődsz a tömeg felé, zilált vörös sörényed lobog utánad. A kínaiak szétrebbennek és elillannak a folyosón. A ruszki Mekk Mester marad. Nem oké.
Küldetés 2. Mekk Mester likvidálása. Ötszavas orosz szókincsedet és minden egyéb nyelvtudásodat latba vetve próbálod a tagot kitessékelni, de hajthatatlan. Különböző fürdőszobai kiegészítőket hurcol be az ajtón, és lelkesen magyarázza, hogy akkor ő most azokat fel fogja fúrni a fürdőben. Mi fog tehát történni? Tartós zaj- és egyéb szennyezés várható, a reggeli tisztálkodás megfúrva. Nem oké.
Küldetés 3. Mekk Mester likvidálása szofisztikáltabb módon. Gyorsan átszaladsz kedves kutatótársaidhoz a szomszédba, és keresed Lacit, aki tud oroszul. Csak Miki van bent, aki a korábban már többször felhangzott ütvefúrónak hála hasonlóan zilált, Laci épp a hallban netezik. Nem oké. Miki szerint a bácsi tud egy kicsit németül.
Küldetés 4. Mekk Mester likvidálása még ennél is szofisztikáltabb módon. Kissé lehiggadva, kedves mosoly kíséretében visszatérsz a helyszínre, ahol Mekk mester már lelkesen szerelgeti a fúrót. Megszólítod németül. Elcsodálkozik – Németországból jött? Kérdezi viszonylag szép német kiejtéssel. – Nem, de beszélek, válaszolok. Vengria. Mondom neki hangsúlyosan. És mit csinálok itt? Kutatok, mondom. Szociológus vagyok. A fószer mogorva arckifejezése egy pillanat alatt szertefoszlik, és lelkesen csillogó szemekkel magyarázni kezd. Vagy húsz évet dolgozott Németországban szakiként különböző építkezéseken itt is-ott is. Szép idők voltak, sok pénz, jó élet. A fia most is Münchenben él, mérnök, repülőket tervez. Nekem is több barátom dolgozik odakint, mondom. Elbeszélgetünk Németországról, a tekintete egyre fátyolosabb. Végül elkapja a kezem, lelkesen bemutatkozik, én is megteszem. Ááááá Anyuska! Kántálja mosolyogva a nevem hallatán. Innentől kezdve lehetetlen félbeszakítani. Sűrű elnézéseket kér a betolakodásért, de hát hiába építik immár öt éve a kollégiumot még most sincs kész, persze neki kell éjszakázni emiatt is. A dolog rengeteg, a pénz kevés, de sajnos itt ragadt, Németországban most nehéz munkát találni az ottani gazdasági problémák miatt (magamban azon morfondírozok, vajon mire gondolhat). Végül megunom a pizsamapartit, és udvariasan megértetem vele, hogy dolgom lenne. De hajthatatlannak bizonyul, további sűrű bocsánatkérések közepette bepattan a fürdőszobába, és lelkesen mutogatja, hogy mit hová szeretne felfúrni.
Küldetés 5. Visszavonulás. Végül megadom magam, a műveletet a fiúknál vészelem át. Miki a folyosóról visszatérve mosolyogva meséli, hogy a bácsi most nem úgy fúr ám mint tegnap náluk. Ők térdig jártak a koszban, nálam pedig alig van valami kis por. Miután a fúró kellemes háttérzöngéje elcsendesült visszamerészkedek, s Mekk Mester lelkesen megmutogat mindent, majd széles mosollyal közli, hogy itt hagyja ajándékba az eszközök nejlon csomagolását, nagyon hasznos dolog ez, használhatom tárolónak, zacskónak, ő is mindennap visz haza belőle a feleségének. Hát ilyen az igazi „native” zöld magatartás! Végül kezemet szorongatva elbúcsúzik németül is, oroszul is, s végre birtokba vehetem a finom porral behintett fürdőhelyiséget (kár, hogy el fogok késni).
Emberünk azóta is gyakran eszembe jut, mikor reggelente a fúró azóta már otthonos zúgására ébredek, vagy amikor a fizika minden törvényének ellentmondó módon három irányba megvetemedett fürdőszobaajtómat próbálom sikertelenül becsukni. Lehet egyik nap felkeresem, s a segítségét kérem ez ügyben. Sietni nem kell a dologgal, úgyis találkozunk még, hiszen hátra van röpke 12 emeletnyi fúrnivaló az épületben.
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess minket a facebookon!
Bár túl sok elképzelésünk nem volt az átlagos szibériai fiatalok életéről, erősen hiányos ismereteinkből és a neten terjedő vicces képösszeállításokból kiindulva usankában és gagyi kínai cuccokban parádézó, vodkától mámoros hordákra számítottunk. A helyszínről jelentjük, hogy egészen "nyugati" módra élik mindennapjaikat, legalábbis ami a külsőségeket illeti. A legtöbben trendi márkákba burkolva plázákban korzóznak, kávézókban és pubokban lógnak, miközben lelkesen gyártják a szelfiket és csetelnek a viberen.
A képek árnyalása végett azért hozzá kell tennünk, hogy egy egyetemi városban vagyunk, ahol a lakosok mintegy egyötöde (vendég)diák, a környék pedig az elmúlt húsz évben rendkívül látványos fejlődésnek indult a gazdagon fellelhető fekete aranynak köszönhetően.
Bicikliseket elvétve, de azért itt is látni, bár az úttesten tekerni itt életveszélyes, így általában a járdán közlekednek. Állítólag vannak olyan merész bringások akik a kemény télben is tolják, kíváncsiak vagyunk vajon milyen szerelésben...
A hot-dog és egyéb gyorskaja-árusok elég népszerűek főleg a sulik környékén, s deszkás kissrácokból sincs hiány.
Jó időben azért kirajzik a fiatalság a plázákból, és a folyóparton vagy kisebb parkokban lógnak, a nélkülözhetetlen okostelefont nyomkodva.
A jó idő persze itt egészen mást jelent, az alábbi kép egy szabadtéri koncerten, kb. 5 fokban és esőben készült, bár a körülmények szemmel láthatólag senkit nem zavartak :)
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess minket a facebookon!
Tomszk Szibéria egyik legrégebbi városa. A települést a XVII. században alapították, s ekkor még kizárólag faházakból állt. Egy kisebb csokor ezekből:
Több gyönyörűen megmunkált faépület ma is látható, és a fő nevezetességek közé tartozik.
A helyiek is nagy becsben tartják az örökséget, történelmi jelentősége miatt megőrzése állami ellenőrzés mellett történik.
Ennek ellenére több elhanyagolt faházat is lehet látni a szegényebb negyedekben. Elterjedt egy anekdota is egy korábbi esetről, amikor egy központi helyen álló régi épület furcsa körülmények között égett porig, majd helyére gyorsan egy sokemeletes modern lakóházat húztak fel. A történés után civil mozgalmat indítottak a városban a műemléknek számító építmények védelmére.
Szerencsére azért elég sok ház még ma is látható, a városban sétálgatva hamar belebotlik az ember egy-egy szemet gyönyörködtető példányba, személyes kedvenceim a türkizre vagy kékre festett tarkabarka verziók.
Tomszkban (és nagyjából en bloc Oroszországban) az utazás legegyszerűbb és legolcsóbb formája a helyi tömegközlekedés félhivatalosan centralizált eszközeinek-, az ún. marsrutkáknak a használata. Az iránytaxikon 15 rubelért (alig több mint 100 forint) lehet jegyet váltani, amit nem felszálláskor fizet ki az utas, hanem leszálláskor. Ilyenkor teljesen normális, ha az embert csak úgy félrelökik a nagy tülekedésben. A sofőrök gyakran tesztelik a fékek rendeltetésszerű működését, rendszerint a gyalogos-átkelőhelyek, sorompók és piros lámpák előtti hirtelen megállás formájában. A minibuszok ajtaját általában már elindulás után csukják be, így errefelé tényleg ajánlatos kapaszkodni. A marsrutkák ugyanúgy számmal vannak ellátva, mint a sima mezei buszok, van menetrendjük, és meghatározott szakaszokon megállójuk is, de ezek valamilyen érthetetlen intergalaktikus rendszer szerint vannak elhelyezve, így a mezei halandó nem igazodik ki rajta. A járatsűrűséggel nincsen gond, ugyanis ezek a járművek gyakorlatilag egymás farában haladnak, konvojban. Megkockáztatom, sűrűbben, mint a budapesti 7-es buszcsalád.
Ezekről bővebben a videóban:
Ugyan jobboldali közlekedés van itt is, ahogy Magyarországon, de a rengeteg export japán autó miatt sok a jobbkormányos kocsi, így kétszer is meg kell gondolni, gyalogosként lelépsz-e a járdáról, mert nem biztos, hogy a sofőr észrevesz. Ezen járművek száma egyébként Oroszország távol-keleti részeiben egyre számottevőbb, olyannyira, hogy ezek a területek rögtön azzal fenyegetőztek, kilépnek az Orosz Föderációból (nem mintha megtehetnék…), amikor Moszkvában annak a törvénynek az életbeléptetését fontolgatták, ami a jobbkormányos autók használatát illegálisnak minősítette volna.
A zebra csak tájékoztató jellegű, a legtöbben ott mennek át, ahol akarnak. Persze a gyalogos-átkelőhely sem biztonságos, mert lehet, valaki megáll ugyan, hogy átengedjen, de ez még nem biztosíték arra, más nem gondol arra, hátulról beelőzi a lassító járművet…
A mai nappal redizájnolódott a blog külcsínye, van már új videointró, és ezen két innováció kéz a kézben jár a tartalmak bővülésével is (reményeim szerint). Szomorú tény, de a legzseniálisabb hekkerek hazájában ugyanis egyelőre hiánycikk a megbízható internet. Most már van a Tomszki Egyetem bibliotékájába szóló könyvtárjegyem, ahol szakít ugyan a jó net, de nem lehet torrentezni (és valamiért YouTube videót feltölteni sem), illetve van egy fancy kis kávézó, ahol viszont hiába keresgélhetek hermafrodita-törpepornót tudományos konferencia-előadásokat, ebben az évtizedben nem tudom letölteni, olyan gyenge a wi-fi.
Off topic: ugyanezen a helyen érthetetlen módon magyar zene szólt múlt héten, és még a Soundhound sem tudta megmondani mi ez. A tippeket kommentben várom!
Mint korábban már jeleztem, a dormitóriumban a szomszéd szobában lakó mongolokhoz belesve 5 nagyteljesítményű asztali számítógépet láttam, így egyre komolyabban hiszem, hogy a kedves cserediákok innen menedzselik a helyi Pirate Bayt, a „munkaidő lejárta után” pedig tolják a Counter Strike LAN-partykat. Sajnálatos módon mindkét tétel empirikusan is megerősítést nyert, amikor a jóemberek dübörögve hazaérnek, és felbőgnek a nagyteljesítményű számítógép-ventillátorok, kb. 45-60 másodperc alatt megszűnik minden nemű vezetéknélküli internet. A másik felvetésemre pedig szolgáljon bizonyítékként a következő printscreen:
De ez továbbra sem riaszt vissza, itt kérem tartalomszolgáltatás lesz, ha törik, ha szakad!
Ugyan már egy hete Tomszkban tartózkodunk, de a normális vezeték nélküli internet hiánycikk. Ennyi idő után azonban már sikerült kitapasztalni, hol érdemes lopni a wi-fit, így a tartalmak idővel bővülnek. Az első videó amolyan kedvcsináló, a rosszabb minőség pedig annak tudható be, hogy ezen felvételek készítésekor még nem ismertem ki magam a kamera beállításai között. A lényeg amúgy is a tartalom!