Kissé frusztráló a jetlagtől szétzilált idegekkel arra ébredni, hogy egy porlepte munkásember négy hiperaktív kínai tinédzser társaságában beront a koleszszobádba, és heves gesztikuláció kíséretében fénysebességgel zúdítja rád a közlendőjét oroszul, miközben a kínai csatlósok mohó szurikátaszemekkel tekintgetnek körbe. Bágyadtan próbálsz átlátni a reggeli csipafátylon, s lassan beindul a szürke is.

Gondolat 1.  Hol vagyok? Ja igen. Szibéria. Kolesz. Nappal van. Oké.

Gondolat 2.  Feltörték az ajtót? Csávó kezében kulcscsomó. Nem rablás. Oké.

Gondolat 3.  A drágább kütyük szem előtt vannak? Szinte mind. Nem oké.

Küldetés 1. Betolakodókat azonnal likvidálni. Felpattansz az ágyból, és villogó szemekkel, rózsaszín pizsamagombócként vetődsz a tömeg felé, zilált vörös sörényed lobog utánad. A kínaiak szétrebbennek és elillannak a folyosón. A ruszki Mekk Mester marad. Nem oké.

Küldetés 2. Mekk Mester likvidálása. Ötszavas orosz szókincsedet és minden egyéb nyelvtudásodat latba vetve próbálod a tagot kitessékelni, de hajthatatlan. Különböző fürdőszobai kiegészítőket hurcol be az ajtón, és lelkesen magyarázza, hogy akkor ő most azokat fel fogja fúrni a fürdőben. Mi fog tehát történni? Tartós zaj- és egyéb szennyezés várható, a reggeli tisztálkodás megfúrva. Nem oké.

Küldetés 3. Mekk Mester likvidálása szofisztikáltabb módon. Gyorsan átszaladsz kedves kutatótársaidhoz a szomszédba, és keresed Lacit, aki tud oroszul. Csak Miki van bent, aki a korábban már többször felhangzott ütvefúrónak hála hasonlóan zilált, Laci épp a hallban netezik. Nem oké. Miki szerint a bácsi tud egy kicsit németül.

Küldetés 4. Mekk Mester likvidálása még ennél is szofisztikáltabb módon. Kissé lehiggadva, kedves mosoly kíséretében visszatérsz a helyszínre, ahol Mekk mester már lelkesen szerelgeti a fúrót. Megszólítod németül. Elcsodálkozik – Németországból jött? Kérdezi viszonylag szép német kiejtéssel. – Nem, de beszélek,  válaszolok. Vengria. Mondom neki hangsúlyosan. És mit csinálok itt? Kutatok, mondom. Szociológus vagyok. A fószer mogorva arckifejezése egy pillanat alatt szertefoszlik, és lelkesen csillogó szemekkel magyarázni kezd. Vagy húsz évet dolgozott Németországban szakiként különböző építkezéseken itt is-ott is. Szép idők voltak, sok pénz, jó élet. A fia most is Münchenben él, mérnök, repülőket tervez. Nekem is több barátom dolgozik odakint, mondom. Elbeszélgetünk Németországról, a tekintete egyre fátyolosabb. Végül elkapja a kezem, lelkesen bemutatkozik, én is megteszem. Ááááá Anyuska! Kántálja mosolyogva a nevem hallatán. Innentől kezdve lehetetlen félbeszakítani. Sűrű elnézéseket kér a betolakodásért, de hát hiába építik immár öt éve a kollégiumot még most sincs kész, persze neki kell éjszakázni emiatt is. A dolog rengeteg, a pénz kevés, de sajnos itt ragadt, Németországban most nehéz munkát találni az ottani gazdasági problémák miatt (magamban azon morfondírozok, vajon mire gondolhat). Végül megunom a pizsamapartit, és udvariasan megértetem vele, hogy dolgom lenne. De hajthatatlannak bizonyul, további sűrű bocsánatkérések közepette bepattan a fürdőszobába, és lelkesen mutogatja, hogy mit hová szeretne felfúrni.

Küldetés 5. Visszavonulás. Végül megadom magam, a műveletet a fiúknál vészelem át. Miki a folyosóról visszatérve mosolyogva meséli, hogy a bácsi most nem úgy fúr ám mint tegnap náluk. Ők térdig jártak a koszban, nálam pedig alig van valami kis por. Miután a fúró kellemes háttérzöngéje elcsendesült visszamerészkedek, s Mekk Mester lelkesen megmutogat mindent, majd széles mosollyal közli, hogy itt hagyja ajándékba az eszközök nejlon csomagolását, nagyon hasznos dolog ez, használhatom tárolónak, zacskónak, ő is mindennap visz haza belőle a feleségének. Hát ilyen az igazi „native” zöld magatartás! Végül kezemet szorongatva elbúcsúzik németül is, oroszul is, s végre birtokba vehetem a finom porral behintett fürdőhelyiséget (kár, hogy el fogok késni).  

Emberünk azóta is gyakran eszembe jut, mikor reggelente a fúró azóta már otthonos zúgására ébredek, vagy amikor a fizika minden törvényének ellentmondó módon három irányba megvetemedett fürdőszobaajtómat próbálom sikertelenül becsukni. Lehet egyik nap felkeresem, s a segítségét kérem ez ügyben. Sietni nem kell a dologgal, úgyis találkozunk még, hiszen hátra van röpke 12 emeletnyi fúrnivaló az épületben.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess minket a facebookon!

Tomszk Szibéria egyik legrégebbi városa. A települést a XVII. században alapították, s ekkor még kizárólag faházakból állt. Egy kisebb csokor ezekből:

Több gyönyörűen megmunkált faépület ma is látható, és a fő nevezetességek közé tartozik. 

A helyiek is nagy becsben tartják az örökséget, történelmi jelentősége miatt megőrzése állami ellenőrzés mellett történik.

Ennek ellenére több elhanyagolt faházat is lehet látni a szegényebb negyedekben. Elterjedt egy anekdota is egy korábbi esetről, amikor egy központi helyen álló régi épület furcsa körülmények között égett porig, majd helyére gyorsan egy sokemeletes modern lakóházat húztak fel. A történés után civil mozgalmat indítottak a városban a műemléknek számító építmények védelmére.

Szerencsére azért elég sok ház még ma is látható, a városban sétálgatva hamar belebotlik az ember egy-egy szemet gyönyörködtető példányba, személyes kedvenceim a türkizre vagy kékre festett tarkabarka verziók.

Ugyan már egy hete Tomszkban tartózkodunk, de a normális vezeték nélküli internet hiánycikk. Ennyi idő után azonban már sikerült kitapasztalni, hol érdemes lopni a wi-fit, így a tartalmak idővel bővülnek. Az első videó amolyan kedvcsináló, a rosszabb minőség pedig annak tudható be, hogy ezen felvételek készítésekor még nem ismertem ki magam a kamera beállításai között. A lényeg amúgy is a tartalom!